Das letzte Streichholz – Az utolsó gyufaszál
Lágyan megcsókolta az imádott játékot
Mielőtt eltörte azt
Aztán odacsúszott a teljesen sötét vágyódáshoz
A hideg hálófülkében
Elhozta az utolsó gyufaszálat
Az apa szekrénye elől
„Miért nem segítettél soha sem?”
Kiabál az anyja fülébe
„Reméltem, hogy soha nem látunk viszont”
Hogy tudjátok milyen
A pokolban lenni,
Hogy tudjátok milyen
A megváltásért kiabálni,
Csupán ezért jövök vissza
Lángoló tekintettel.
Elveszem az utolsó gyufaszálat
És felgyújtom a szép világotokat.
Az utolsó ételt főzte
Mielőtt elhányta magát
Aztán a borzongás felnyársalta
A fekete hálófülkében
„Reméltem, hogy soha nem látunk viszont.”
Hogy tudjátok milyen
A pokolban lenni,
Hogy tudjátok milyen
A megváltásért kiabálni,
Csupán ezért jövök vissza
Lángoló tekintettel.
Elveszem az utolsó gyufaszálat
És felgyújtom a szép világotokat.
Tudjátok most már milyen az igazi pokol?
Tudjátok most már milyen az igazi pokol?
Tudjátok, hogy a játékotoknak vége?
Tudjátok, hogy a szeretetetek halálos?
Hogy tudjátok milyen
A pokolban lenni,
Hogy tudjátok milyen
A megváltásért kiabálni,
Csupán ezért jövök vissza
Lángoló tekintettel.
Elveszem az utolsó gyufaszálat
És felgyújtom a szép világotokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése