Chibi.

Néha annyira jó felidézni a múltat. A megtörtént pillanatokat, kedves emlékeket, melyek örökre az ember szívében maradnak.
Emlékszem mikor elindult a vonat és lázasan néztem órámra: már csak 3 óra. Már csak 2 óra...már csak 1 óra...minnél közelebb értünk Pesthez, annál jobban izgultam. Beért a vonat és már csak pár perc választott el minket egymástól. De Ti sehol sem voltatok.x'D Ekkor kicsit dühös lettem, hogy miért nem lehet ideérni fél 11re -.- De mint kiderült, én 11et mondtam.x'D A pillanat amikor megjelentetek...leírhatatlan. Ott álltál megszeppenve melletünk. Te, akivel eddig csak msnen és telefonon beszéltem, Te akit csak képen láttam. És most teljes élet nagyságban itt állsz.
Emlékszem a mosolyodra az autóban mikor hátra néztél, hogy min kacarászunk Mitsuval.
Emlékszem mikor mentünk le a lépcsőn és én lepecsenyáztalak.xD
Emlékszem mikor a meki előtt ültünk és beszélgettünk, mialatt Mitsuék benn voltak.
Emlékszem mikor a villamos megállóban álltunk mert esett az eső és megbámultak minket az emberek.: D
Emlékszem mikor a kínai kajáldában beszélgettünk négyen.
Emlékszem mikor kettesben ültünk a parkban és arról lelkiztünk, hogy mennyire nincs kedvünk az egészhez.
Emlékszem mikor a rajok sztároltak titeket.: D
Emlékszem mikor 10 percenként kérdezted, hogy Hináék mikor érnek ide.:3
Emlékszem mikor egy tizest dobtam a melltartódba mert nem volt nálam 200as.xDDD
Emlékszem mikor a kordonnál szorosan megöleltél.
Emlékszem mikor bennt az épületben találkoztunk Hináékkal és megöleltük egymást. Nagyon boldog voltál.
Emlékszem mikor koncert után sikítva ugrottál a hátamra és emiatt majdnem elestünk.xD
Emlékszem mikor otthon kettesben vacsoráztunk és a kutyát néztük.
Emlékszem mikor este tombolásotok után mellém feküdtél az ágyban.
Emlékszem mikor reggel óránként felébredtem és te óráként más pozícióban feküdtél rajtam.xD
Emlékszem mikor szaladtunk a Midi vonata után.
Emlékszem mikor a metrón röhögtünk, mert én átírtam Mitsu telefonjában 1 nevet...:D
Emlékszem mikor a Keleti pályaudvaron ültünk a tábla alatt és néztük az embereket.
Emlékszem mikor ti úgy szaladtatok utánam mert én ideges voltam és mentem mint a rakéta.
Emlékszem mikor egyszerre fordultunk meg az a helyes bishi után.:Đ
Emlékszem mikor megöleltelek titeket és majdnem elsírtam magam. Nem akartalak elengedni benneteket.
Emlékszem mikor a vonaton ültem és ti lenntről üzengettetek.
Emlékszem mikor elindult a vonat és ti eszeveszettül futottatok utána.
Emlékszem mikor az ablakhoz tapadva néztelek titeket amíg már nem látszódtatok.
Emlékszem mikor a szivem majd megszakadt, hogy vége lett ennek a felejthetetlen napnak. Felelevenítve az elmúlt 2 nap emlékeit utaztam haza Pécs felé.
És 1 könnycsepp gördült végig az arcomon...

Móka és kacagás estére.

A chibivel ezen röhögünk már jó pár napja.:'D
Első számú kedvenc lett. A beszt.

Mert én erősebb vagyok.

Valami nincs rendben velem...órák óta remegek és szúr belül. Ugyanaz az érzés, ami tavaly januárban. Nem fogok engedni az érzelmeknek. Erősebb vagyok és ez bizonyított. Hangulatomat jelen pillanatban ez a dal jellemzi a legjobban.

Rajzok pt. 5

Furcsa minden.

Üres és unalmas minden Nélküled. Furcsa, hogy üres mellettem a hely infón. Furcsa, hogy nem szidja senki egész matek óra alatt a tanárt. Furcsa, hogy nem kérdezi meg senki, hogy lemegyek-e az udvarra. Furcsa, hogy senki nem veszekszik a Karcsival. Furcsa, hogy német órán a tanár nem "bettiiii"-zik. Furcsa, hogy nem jön velem senki sem suli után a főpályaudvarra. Furcsa, hogy senki nem oltja egész szünetben a Zsótit. És minden oly furcsa nélküled Dötti.:( Még csak 1 nap telt el, hogy nem a mi osztályunkat boldogítod, de ez a nap a szokotthoz képest szar volt és kimondhatatlanul unalmas. Nincs ezen mit ragozni. Nehéz lesz megszokni, hogy nem nevetsz minden percben és nem szidsz valakit.(':

Hiányzol Dötti!

Egy kép még tavalyról.:'D