Szülinap.

December 22.-én betöltöttem a 18. életévemet.(: Még aznap meg is ünnepeltük szépen igényesen. Elmentünk egy pécsi szórakozóhelyre, iszogattunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, egyszóval jól éreztük magunkat. 3 órás elegáns késéssel befutott az a személy is, akit másfél hónapja nem láttam és már nagyon hiányzott.^w^ Az ünneplés további részét nem kommentálnám. Haza menni nem tudtam -és nem azért mert olyan részeg voltam.: D-, hanem mert nem úgy alakultak a dolgok...mind1, a Lacinál aludtam, és másnap a reggeli vonattal mentem haza.

Itt is köszönöm szépen annak a közel 200 embernek, akik valamilyen úton-módon (telefonon, személyesen, facebookon) felköszöntöttek.(: Nagyon jól esett, hogy ennyien gondoltatok Rám.

És külön köszönöm annak a 4 embernek, akik ismét egy felejthetetlen szülinapot hoztak össze számomra.(:

...

Kiskorom óta a karácsony a legszebb ünnep számomra, és a szenteste a leggyönyörűbb nap. Amikor a család feldíszíti a fát, az ajándékozás, a boldogság, a közös vacsora, amit együtt készítünk el, majd az éjfélig tartó társasozás, beszélgetés, szórakozás. Viszont az utóbbi 1-2 évben valami mégsem ugyanolyan, mint eddig...sőt, már 9. éve nem ugyanolyan, de ez az utolsó 2 mégis másabb volt...
Most meg főleg. Nemrég fejeztük be Anyuval a mézeskalács gyártást. Egy kósza gondolat keringett a fejemben, ami nem hagyott nyugodni. Próbáltam elhessegetni, de ő erősebb volt...
Jelenleg ott tartok, hogy nem várom a karácsonyt.
Nélküle nem...

az álmok mindig jelentenek valamit.

A közelebbi ismerőseim tudják, hogy nem szeretek álmodni. Sőt...kifejezetten utálok. Ha rémálmaim vannak -amik szerencsére elég ritkák-, akkor azért utálok álmodni, ha meg szép álmaim, akkor meg azért, mert nem teljesülnek. Aztán van egy harmadik kategória is, amibe a két álom össze van gyúrva, amelyek csak spontán felkavaróak. Hát a mai az ilyen volt.

Minden álmom, amiben Ő szerepelt érthetetlen és kellemetlen volt.

A maiban nem Ő volt a főszereplő. Normál esetben jelentéktelennek titulálnám ezt az álmot, de jelen helyzetben nem. Mintha csak a kapcsolatunkat akarta volna ábrázolni felszínesen e látomás. Hogy a kezdetekben mennyire az előtérben, a csúcson volt Ő az életemben, aztán idővel a háttérbe került, majd eltűnt. És erről sem én tehettem, hisz ott voltam, Neki csak közelebb kellett volna jönnie. Helyette az a személy jött, aki azzá tette Őt, ami most.

Ráadásul a találkozás előtti kóválygásom, bolyongásom is nagyon odaillett...

Ezért utálok álmodni, mert újra felhozza a múltat, vagy megmutatja, hogy milyen nem lesz a jövő...

álom.

Szombaton tök érdekeset álmodtam.

Egy régi könyvtárban voltam és kerestem egy könyvet. Miután megtaláltam leültem a földre, hogy elolvassam. Egyszer csak megjelent előttem 1 nő, aki amolyan 60as évekbeli kalapot viselt, és megkért, hogy ne olvassam ezt a könyvet. Miután nem tudta megindokolni, hogy miért ne és elkezdett erőszakoskodni, én a könyvvel együtt elszaladtam.

Hozzátenném, hogy ezelőtt ezt a könyvet csak egyszer láttam, a suli könyvtárában...

Nos ezután úgy döntöttem, hogy én megszerzem ezt a könyvet és megfejtem, hogy álmomban miért ragaszkodtam hozzá ennyire...még csak az első pár oldalnál tartok, de már találtam némi párhuzamot a könyv és köztem...érdekes.

eladom a kocsimat, meg a lovamat...

A napokban megtaláltam azt a könyvet, amit még kb. 2 éve vettem a nagy Dzsápán fan koromban. Mivel nincs rá szükségem (mellesleg már akkor sem volt.:Đ) ezért úgy döntöttem, hogy eladom cirka 3000 hufért. Én 3500ért vettem és max egyszer olvasgattam a vonaton. (:

Érdeklődni lehet:

itt kommentben

cosmoyuu@gmail.com

http://www.facebook.com/irememberbib

a múltról.

Nem jó a múltban élni. Sőt, nagyon is rossz. De nincs mit tenni, ha az, ami egykor a legfontosabb volt, most már jelentéktelen. Vagyis az lenne, ha nem lennék olyan hűséges és ragaszkodó.

Látni és érezni, hogy milyen volt 2 évvel ezelőtt a kapcsolatunk, és hogy milyen most...kegyetlenül szar. Akit anno a legfontosabbnak és legjobbnak hittem, és aki Velem talán ugyanígy volt...most már csak 2 dolog tart Minket össze: az fent említett hűségem és ragaszkodásom.

Ha arra gondolok, hogy viselkedtünk akkoriban, és hogy viselkedünk most...a beszélgetések, a gesztusok, a törődések...esküszöm összeszorul a szívem.

Egyszer belefáradok és el foglak engedni. Egy kapcsolat csak úgy működhet, ha mindkét fél akarja.

Egy valami viszont nem változott az évek során: túl naiv vagyok Veled kapcsolatban még mindig.