az álmok mindig jelentenek valamit.

A közelebbi ismerőseim tudják, hogy nem szeretek álmodni. Sőt...kifejezetten utálok. Ha rémálmaim vannak -amik szerencsére elég ritkák-, akkor azért utálok álmodni, ha meg szép álmaim, akkor meg azért, mert nem teljesülnek. Aztán van egy harmadik kategória is, amibe a két álom össze van gyúrva, amelyek csak spontán felkavaróak. Hát a mai az ilyen volt.

Minden álmom, amiben Ő szerepelt érthetetlen és kellemetlen volt.

A maiban nem Ő volt a főszereplő. Normál esetben jelentéktelennek titulálnám ezt az álmot, de jelen helyzetben nem. Mintha csak a kapcsolatunkat akarta volna ábrázolni felszínesen e látomás. Hogy a kezdetekben mennyire az előtérben, a csúcson volt Ő az életemben, aztán idővel a háttérbe került, majd eltűnt. És erről sem én tehettem, hisz ott voltam, Neki csak közelebb kellett volna jönnie. Helyette az a személy jött, aki azzá tette Őt, ami most.

Ráadásul a találkozás előtti kóválygásom, bolyongásom is nagyon odaillett...

Ezért utálok álmodni, mert újra felhozza a múltat, vagy megmutatja, hogy milyen nem lesz a jövő...