Néha annyira jó felidézni a múltat. A megtörtént pillanatokat, kedves emlékeket, melyek örökre az ember szívében maradnak.
Emlékszem mikor elindult a vonat és lázasan néztem órámra: már csak 3 óra. Már csak 2 óra...már csak 1 óra...minnél közelebb értünk Pesthez, annál jobban izgultam. Beért a vonat és már csak pár perc választott el minket egymástól. De Ti sehol sem voltatok.x'D Ekkor kicsit dühös lettem, hogy miért nem lehet ideérni fél 11re -.- De mint kiderült, én 11et mondtam.x'D A pillanat amikor megjelentetek...leírhatatlan. Ott álltál megszeppenve melletünk. Te, akivel eddig csak msnen és telefonon beszéltem, Te akit csak képen láttam. És most teljes élet nagyságban itt állsz.
Emlékszem a mosolyodra az autóban mikor hátra néztél, hogy min kacarászunk Mitsuval.
Emlékszem mikor mentünk le a lépcsőn és én lepecsenyáztalak.xD
Emlékszem mikor a meki előtt ültünk és beszélgettünk, mialatt Mitsuék benn voltak.
Emlékszem mikor a villamos megállóban álltunk mert esett az eső és megbámultak minket az emberek.: D
Emlékszem mikor a kínai kajáldában beszélgettünk négyen.
Emlékszem mikor kettesben ültünk a parkban és arról lelkiztünk, hogy mennyire nincs kedvünk az egészhez.
Emlékszem mikor a rajok sztároltak titeket.: D
Emlékszem mikor 10 percenként kérdezted, hogy Hináék mikor érnek ide.:3
Emlékszem mikor egy tizest dobtam a melltartódba mert nem volt nálam 200as.xDDD
Emlékszem mikor a kordonnál szorosan megöleltél.
Emlékszem mikor bennt az épületben találkoztunk Hináékkal és megöleltük egymást. Nagyon boldog voltál.
Emlékszem mikor koncert után sikítva ugrottál a hátamra és emiatt majdnem elestünk.xD
Emlékszem mikor otthon kettesben vacsoráztunk és a kutyát néztük.
Emlékszem mikor este tombolásotok után mellém feküdtél az ágyban.
Emlékszem mikor reggel óránként felébredtem és te óráként más pozícióban feküdtél rajtam.xD
Emlékszem mikor szaladtunk a Midi vonata után.
Emlékszem mikor a metrón röhögtünk, mert én átírtam Mitsu telefonjában 1 nevet...:D
Emlékszem mikor a Keleti pályaudvaron ültünk a tábla alatt és néztük az embereket.
Emlékszem mikor ti úgy szaladtatok utánam mert én ideges voltam és mentem mint a rakéta.
Emlékszem mikor egyszerre fordultunk meg az a helyes bishi után.:Đ
Emlékszem mikor megöleltelek titeket és majdnem elsírtam magam. Nem akartalak elengedni benneteket.
Emlékszem mikor a vonaton ültem és ti lenntről üzengettetek.
Emlékszem mikor elindult a vonat és ti eszeveszettül futottatok utána.
Emlékszem mikor az ablakhoz tapadva néztelek titeket amíg már nem látszódtatok.
Emlékszem mikor a szivem majd megszakadt, hogy vége lett ennek a felejthetetlen napnak. Felelevenítve az elmúlt 2 nap emlékeit utaztam haza Pécs felé.
És 1 könnycsepp gördült végig az arcomon...
Emlékszem mikor elindult a vonat és lázasan néztem órámra: már csak 3 óra. Már csak 2 óra...már csak 1 óra...minnél közelebb értünk Pesthez, annál jobban izgultam. Beért a vonat és már csak pár perc választott el minket egymástól. De Ti sehol sem voltatok.x'D Ekkor kicsit dühös lettem, hogy miért nem lehet ideérni fél 11re -.- De mint kiderült, én 11et mondtam.x'D A pillanat amikor megjelentetek...leírhatatlan. Ott álltál megszeppenve melletünk. Te, akivel eddig csak msnen és telefonon beszéltem, Te akit csak képen láttam. És most teljes élet nagyságban itt állsz.
Emlékszem a mosolyodra az autóban mikor hátra néztél, hogy min kacarászunk Mitsuval.
Emlékszem mikor mentünk le a lépcsőn és én lepecsenyáztalak.xD
Emlékszem mikor a meki előtt ültünk és beszélgettünk, mialatt Mitsuék benn voltak.
Emlékszem mikor a villamos megállóban álltunk mert esett az eső és megbámultak minket az emberek.: D
Emlékszem mikor a kínai kajáldában beszélgettünk négyen.
Emlékszem mikor kettesben ültünk a parkban és arról lelkiztünk, hogy mennyire nincs kedvünk az egészhez.
Emlékszem mikor a rajok sztároltak titeket.: D
Emlékszem mikor 10 percenként kérdezted, hogy Hináék mikor érnek ide.:3
Emlékszem mikor egy tizest dobtam a melltartódba mert nem volt nálam 200as.xDDD
Emlékszem mikor a kordonnál szorosan megöleltél.
Emlékszem mikor bennt az épületben találkoztunk Hináékkal és megöleltük egymást. Nagyon boldog voltál.
Emlékszem mikor koncert után sikítva ugrottál a hátamra és emiatt majdnem elestünk.xD
Emlékszem mikor otthon kettesben vacsoráztunk és a kutyát néztük.
Emlékszem mikor este tombolásotok után mellém feküdtél az ágyban.
Emlékszem mikor reggel óránként felébredtem és te óráként más pozícióban feküdtél rajtam.xD
Emlékszem mikor szaladtunk a Midi vonata után.
Emlékszem mikor a metrón röhögtünk, mert én átírtam Mitsu telefonjában 1 nevet...:D
Emlékszem mikor a Keleti pályaudvaron ültünk a tábla alatt és néztük az embereket.
Emlékszem mikor ti úgy szaladtatok utánam mert én ideges voltam és mentem mint a rakéta.
Emlékszem mikor egyszerre fordultunk meg az a helyes bishi után.:Đ
Emlékszem mikor megöleltelek titeket és majdnem elsírtam magam. Nem akartalak elengedni benneteket.
Emlékszem mikor a vonaton ültem és ti lenntről üzengettetek.
Emlékszem mikor elindult a vonat és ti eszeveszettül futottatok utána.
Emlékszem mikor az ablakhoz tapadva néztelek titeket amíg már nem látszódtatok.
Emlékszem mikor a szivem majd megszakadt, hogy vége lett ennek a felejthetetlen napnak. Felelevenítve az elmúlt 2 nap emlékeit utaztam haza Pécs felé.
És 1 könnycsepp gördült végig az arcomon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése