Üres.

Minden rendben, de mégis oly üresnek érzem magam. Vidámnak kéne lennem, hisz minden rendben. Ehelyett...
Eszembe jutott az elmúlt 7 év és rájöttem, hogy alig emlékszem rá. Hogy bírtam ki? Mit éreztem? Mit reméltem? Mit gondoltam? Csak tengődtem mint egy élő zombi, kinek célja minél meszebb kerülni a valóságtól, elnyomni a belülről jövőt.
Vagod? Alig emlékszem Rá. Csak imádkozni tudok, hogy soha se felejtsem el.
Soha...
És ráadásul Egyikőtök sincs itt velem, hogy könnyebb legyen. De talán jobb is, hisz így nem látjátok mennyire gyenge vagyok most.
Így van. Jobb is így...