Elvágyódás.

Tudtam, hogy tavaly is írtam a Miyavi koncertről, ezért visszakerestem és érdekes mód nem a múlt hiánya töltött el, hanem valami teljesen más, amihez a múltnak semmi köze.

Amikor augusztusban voltam Pesten, akkor ezt nem igazán élhettem át, mivel Chinoval voltam, Neko meg még a vonat indulás előtt lelépett. Ez persze nem azt jelenti, hogy bántam, hogy nem egyedül kell haza jönnöm. Szó sincs erről. Csupán eszembe jutott, amikor Mitsuék futottak a vonat után és ezáltal eszembe jutott, hogy milyen is Pest. Mennyire szeretek ott lenni. A város, az emberek, a hangulat, egyszóval minden. Ott vannak azok az emberek, akiket szeretek, ott van AZ élet, lehetőségek milliói...

Mikor jövök haza Pestről, végig azon gondolkodom, hogy mik történtek aznap. Minden felidézett pillanatkor egyre jobban vágyom Pestre...