~2011.08.08. R.I.P.

Olyan üres most minden Nélküle. Bármerre nézek az udvaron, mindenhol Őt látom, minden helységhez fűződik Vele kapcsolatban egy emlék. Együtt nőttünk fel. Ha ránéztem mindig eszembe jutott az a személy, aki életemben a legfontosabb volt és lesz is, amíg csak élek. Ha Anyu nem volt itthon tudtam, hogy nem vagyok egyedül, hisz Ő kinn vigyáz rám...
És most...este úgy feküdtem le, hogy ez csak egy rossz álom, holnapra elmúlik. De tudtam, hogy nem, nem fog elmúlni, egy újabb nap következik. Nem lesz olyan már, mint eddig volt.
Jelenleg úgy érzem, hogy nem kell új kutya. Az olyan, mintha "megcsalnám", elfelejteném, kész vége. Minden kutyában Őt keresném, Hozzá hasonlítanék mindenkit.

Annyiira nehéz...

Elveszíteni azt, akivel együtt nőttél fel...aki 1 biztos támpont volt az életedben...akiről tudtad, hogy soha nem hagy el...akiről tudod, hogy pár óra múlva soha többé nem látod...a tehetetlenség...hogy segíteni akarsz rajta, bármit megtennél érte, de nem tudsz semmit az égvilágon...csak végignézheted, ahogy szép lassan itt hagy Téged...örökre.

"Egy jó kutyának, halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van."

Bassza meg annyira hiányzik...