Emlékszem, hogy tavaly decemberben mennyire vártam a téli szünetet. Hányszor pörgettem le magamban a találkozás pillanatait, hogy majd hogy fogsz viselkedni, a gesztusaid, hogy majd mit fogunk csinálni. Emlékszem, hogy terveztük a hógolyózást és a hóember építést. Ezek is hányszor játszódtak le bennem...de sajnos egyik elképzelt pillanatra sem került sor. Szilveszterkor, mikor megpillantottam a telefonom kijelzőjén az smst, nagyon boldog voltam. Ennél boldogabb pedig az első találkozáskor voltam. Azt a pillanatot sosem fogom elfelejteni.
Őszintén szólva nem gondoltam volna az első beszélgetésünkkor, hogy ez a kapcsolat mélyebb lesz a "hellomizu?"-nál, de -szerencsére- tévedtem. És bár tudom, hogy ezt a bejegyzést sosem fogod elolvasni, mégis szeretném nyomát hagyni, hogy mennyire szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése