Annyira nem értem magam. Egyik pillanatban ezt akarom, másikban pedig az ellenkezőjét. Egyik pillanatban így érzek, másikban pedig úgy. Vagyis dehogy. Nem érzek sehogy. Szeretném, ha minden rendben lenne köztünk és működne ez a kapcsolat, de valami hiányzik...nagyon is jól tudom, hogy mi. Ettől függetlenül nem ez az egyetlen bökkenő ebben a kapcsolatban, ó de nem ám! A másik bökkenő én vagyok és az idióta megszokásaim, hogy nem tudok lemondani a reménytelen dolgokról. Megszokás-e vagy ártatlan remény...nem tudom, de azt biztosra kijelenthetem, hogy szükségem van erre. Így hát ez erősen kiüti az első 'biztosat'.
Szabadság az, mire szükségem van!
Nem tudom, időre van szükségem, hogy gondolkodjak és eldöntsem, hogy a szívemre hallgatok inkább vagy az eszemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése