Goodbye...

Nem vagyok szomorú. Nem fáj. És nem is érzek semmilyen szánalmat vagy megvetést. Csupán dühös vagyok. Furcsa, de beletörődtem. Én voltam szarul mikor 1 éve megszakadt minden elérési útvonal felé egészen 2 hónapig, én szenvedtem emiatt mindennap, én próbáltam meg midennap elérni valahogy, a végén belebetegedve ebbe az egészbe, én bőgtem el magam a telefonban, mikor 2 hónap után ismét beszélhettem vele. Én tűrtem el minden szart amit akaratlanul is okozott, én engedtem be a szivem legmélyére, oda ahova eddig egyetlen embernek sem sikerült beférkőznie. Belefáradtam már ebbe. Az én poharam is véges és most ez a pohár túl csordult. Eleget szenvedtem én már miatta. Én itt végeztem. Majd ha hiányzom, keresel. Addigis vigyázz magadra Chibim...

"Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket..."